Tüntetés volt szombaton, és már jön egy következő is. Az ellenzék megint rátalált egy régi játékára. A netadós siker után is úgy tűnt, tüntetést kell tüntetére szervezni (mondjuk akkor a kitiltási botrányt megérezte a kormány), a Milla is így kapott erőre, és persze aztán kiderült, hogy önmagában tüntetni nem működik, az emberek egyre kevésbé lelkesen mennek ki a köztérre, hogy aztán a végén hazaküldjék őket, a Ligetvédők meg elmenjenek az Oktogonra bulizni.
Bruck András és testvére, Gábor is írtak egy-egy Facebook-posztot a kérdésről. A publicista András szerint a tüntetésen konkrét követeléseket kellett volna megfogalmazni, amit sztrájkfenyegetéssel kellett volna nyomatékosítani. Gábor, a politikai szakértő szerint pedig az ellenzéknek meg kellett volna tagadnia a mandátuok felvételét, nem kéne biodíszletnek a Parlamentbe vonulnia – és a népnek össze kéne dobni a nem-képviselők fizetését.
Tulajdonképpen mindegy, mit gondolunk az ötletekről (mennyire hajlandó a társadalom sztrájkolni, mekkora a szolidaritás Magyarországon, ki lenne hajlandó lemondani a képviselőségről stb.) mind a két ötlet egy irányba mutat: mind a pártoknak, mind a társadalomnak, az ellenzéki érzületűeknek ki kellene mozogniuk a komfortzónájukból. Az eddigi ellenzéki taktika mind a politikusi , mind a szavazói oldalon megbukott. És kétségtelen, a választási törvény megváltoztatása nagyon fontos lenne ahhoz, hogy végre igazán értelmes választásokat lehessen tartani Magyarországon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: